HTML

Beszélgetések egy pohár bor mellett

Egy kandalló, amelyben ropog a tűz. A fa, amely egyszer még élő, aztán már holt, és ropogása boldogsággal tölti el a hétköznapok szürkeségével megtelt lelket. Én örömmel írok, te pedig remélem szívesen olvasol! Véleményed, kritikád ide várom: escudo@velvet.hu

Facebook

Friss topikok

Címkék

álom (2) élet (2) harc (1) küzdelem (1) sors (2) Címkefelhő

Hírlevél feliratkozás

Maradj velem kapcsolatban! Ha szeretnél értesülni a legfrissebb posztjaimról, iratkozz fel a hírlevelemre.
Szakmai kérdésekben is szívesen állok rendelkezésedre!
Hírlevél

2015.02.06. 12:16 escudo

A legszebb ruha

d9bf353d.jpgAhogy a paplant piciny testére húzta, úgy takarta be az éjszaka a várost. Sötétség borult a házra, és a szobára, ahol az éjszakákat töltötte. Úgy érezte, hogy sohasem fog megvirradni. A redőnyt résnyire engedte csak lehúzni, hogy a kis téglalapok között figyelemmel kísérhesse a reggel ébredését. Az izgatottságtól le sem hunyta a szemét, előbb a bárányokat számolta, majd a Hold erős fényét figyelte, ahogy az ablakot megvilágította. Nem is akart elaludni.
Csak nehezen akart eljönni a hajnal. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a napfény első sugara megvilágította arcát. Na végre – gondolta – és máris felpattant az ágy tetejére, örömében ugrálni kezdett, mire a régi ágy rugója nyikorgással válaszolt. Végre reggel van. Aznap a legszebb ruhácskáját akarta felvenni. Kipakolt hát a szekrényéből, és izgatottan válogatott közülük. Még az sem érdekelte, hogy zajt csap, és felkelti a szobában még mélyen alvókat. Választása egy kék, pöttyös szoknyára esett, amit ünnepségekre szokott felvenni. A tavasz néhány hete visszavonhatatlanul megérkezett, az idő néha szeles, de kellemesen meleg volt. Nem volt ugyan kánikula, de a pöttyös szoknya ebben az időben már megengedhető volt. - Kisasszony, hová készülünk ilyen korán reggel? Nem lesz még hideg a szoknyához? Tegye csak vissza a szekrénybe az ünneplő ruhákat! – szólalt meg egy hang az ajtóban. – De ma… ma nagyon szépnek kell lennem. – szólalt meg szégyenlősen a kislány. Az ajtóban álló hang tulajdonosának megértőre fordult az arca. - Irány reggelizni. – mondta mosolyogva.
A kislánynak egy falat sem ment le a torkán, alig várta már, hogy kint lehessen az udvaron. Amikor végre kimehetett, rögtön a kapuhoz indult. 

Izgatottan szétnézett, kis fejével egy arcot keresett. Alig várta, hogy megpillanthassa. Ez már megint továbbment – gondolta sajnálkozva – miért nem áll meg végre egy autó? Akkor biztosan még a kerítésen is átmászna, úgy szaladna felé. Eltervezte az egész napot. Sétálnak majd, elmennek fagyizni, csokoládét és sárgadinnyét kér, az volt a kedvence. A fagylaltozás után elmennek a játszótérre. Sokat nevetnek és hintáznak. Hogy fogják a többiek irigyelni! Most végre egész nap azt csinálhat, amit akar! - kuncogott magában. Figyelte az utca forgalmát, a bicikliseket, a gyalogosokat és a száguldó motorosokat. Senki sem állt meg. Senki sem integetett felé. Kis kezével úgy szorította a kerítést, hogy az ujjai elfehéredtek.

Hirtelen a távolban egy férfit látott megállni a járdán. Kidugta a fejét, amennyire csak kifért a kerítés rácsain, ami vékonyka volt ugyan, de az egyik szemével így közelebbről is meg tudta vizsgálni a közeledő alakot. Egy idős, öregúr jött lassan, néha-néha pihenőt tartva, a botjára támaszkodva, mígnem odaért a kislányhoz, és rápillantott. - Megfázol ebben a kis ruhában, miért ülsz itt kint a kerítésen? - Én addig innen el nem mozdulok, amíg nem érkezik meg. - De hát kicsoda? - kérdezte az öreg. - Azt nem mondhatom meg. - mosolygott büszkén a kislány. - Akkor további jó várakozást kívánok a kis hölgynek. - azzal nehézkesen tovább indult az idős ember. A kislány tekintetével elkísérte a távozó bácsit, szemben kamasz fiúk jöttek hangoskodva, és félrelökték az öreget, aki majdnem az árokba esett, de sikerült megkapaszkodnia egy fában. A kislány nagyon megijedt. Már azt gondolta, hogy inkább beszalad, de a fiúk átmentek az út másik oldalára, és észre sem vették őt. Különben is, ha megérkezik, az a minimum, hogy a kapuban várja. De mikor jön már?
A Nap utolsó sugarai megsimogatták fehér arcocskáját, szőke haját a hirtelen támadt szellő borzolta össze. A Nap egyre gyorsabban bukott lefelé a háztetők mögött, mintha csak sietne, a szél hordta az út porát. - Most bezzeg már mindjárt lemegy a Nap, feljönni meg az Istenért nem akart. – gondolta. A kislány egy pillanatra összezizzent, ahogy fejét a hideg kerítéshez támasztotta.

7c7a52a5.jpg- Most már gyere be, hűvös van – kiáltotta egy hang hátulról. A kislány úgy tett, mintha nem hallaná. Hát nem látja, hogy várok valakit? – gondolta. Kérlek, hogy szállj le a kapuról, és menjünk uzsonnázni. - De nem mehetek, hiszen még nem jött el. – Kislányom, - nagy levegőt vett, és úgy folytatta - az az igazság, hogy most nem is fog. – mondta a nevelőnő elhaló hangon, közben pedig az előbbi telefonhívásra gondolt. A kislányba villámként hasított a felismerés, hogy egész álló nap hasztalan várakozott. Hiábavaló volt a szép ruha, a napi tervek, mert nem érkezett meg, akit olyan nagyon várt. – De holnap azért eljöhet? – kérdezte szomorúan. A nevelőnő lefejtette apró, szorító ujjait a kerítésről, tenyeréről lesöpörte a lepattogzó festékdarabokat. - Nem tud már többet jönni... - A kislány kitépte a kezét a nevelőnő tenyeréből. De azt mondta, hogy eljön értem. – a kislány szeméből apró könnyek pörögtek - Megkért, hogy mi vigyázzunk rád – azzal kézen fogta, és az ajtó felé kísérte a leányt. - Mindig is hazudott nekem, nem is akart engem igazából elvinni az apukám. – mormolta a kislány sírva, miközben még egyszer utoljára visszanézett a kapura. Reménykedett, hogy csak rosszat álmodott, és az apukája most már ott áll a kapuban, kezében fagyival, és bocsánatot kér, hogy elkésett. De az utcán csak egy idegen biciklis haladt el, aki rámosolygott, mielőtt az épület bejáratánál eltűntek.

Szólj hozzá!

Címkék: élet álom sors küzdelem


A bejegyzés trackback címe:

https://savaborsa.blog.hu/api/trackback/id/tr27146357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása